Az embert mindig is foglalkoztatta az a gondolat, hogy meghódítja a “Nagy Vizet” áthajózik az Atlanti-óceánon.
Először csak ritkán, néha néha egy egy gondolat felmerül, majd a minden napi megszokott rutint élve, éled az életed tovább. De időről időre, a kíváncsiság csak ott motoszkál a fejedben, még is ott a gondolat, mi lenne ha?
Ezzel a kérdéssel a gondolatot szépen lassan követi a cselekvés, amíg legközelebb arra eszmélsz, hogy már csomagolsz is. Rengeteg kérdés merül fel az utazással kapcsolatban.
Biztonságos ez? Mi van ha viharba kerülök? Mit fogok csinálni hetekig a tengeren? (bocsánat ez már nem a tenger, ez már maga az Óceán) Na ez volt az a pont amikor ráeszméltem úton a repülőtérre, hogy mibe is vágtam a fejszémet. Majd el felejtettem, közben persze telt az idő a tavaszból ősz lett, majd megérkezett a tél. El is telt szinte az egész év, mire útnak indultam. Rengeteg előkészület után következett a pillanat, amikor végre indulhattam Ferihegyre, és már fel is csendül a fülemben Presszer Gábor mindenki által ismert szignálja… 🙂
De ezt már csak az én szentimentális gondolkodásomnak köszönhetem. Szóval a taxiba beszállva, hangzott a kérdés: Hová lesz? Kérem, vigyen a Liszt Ferenc repülőtérre. Útnak is indultunk, pár kötelező jópofizás a taxissal, majd végre megérkeztünk a reptérre. Pár pillanat múlva fel is adtam a csomagokat, közvetlen járata van a WizzAir-nek itt tudsz jegyet foglalni Bud-Tfs vonalra. El ne felejtsük hogy a Duty Free -ben rögtön fel is tankolunk egy üveg Jägermeister-t amit fel is vihetünk a gépre. Ezzel pár Eurót spórolva az úton. De végre repülünk!
hamarosan folytatom…